Kelt: nem kelt, le se feküdtem még
Amikor fekszem: október 9. kedd, 2012
Úgy áll a helyzet, hogy a fiókban, és kis noteszemben egyre jobban gyűlnek a jegyzetek. A mumbai hétvégével nagyon óvatosan bánok, azóta a hátam mögött van egy zseniális indiai Oktoberfest, és egy még zseniálisabb turistáskodós szombat, Warangalban és környékén. Rájöttem, hogy nem…Majd, hogy igen… Próbálhatnám másképp is…
Jött a ma (okt. 7.) este… Brad Pittnek megint jó a napszemüvege és a bőrkabátja is, és a film se rossz. De hogy is kerültem én ide? Egy ötszáz köbös chopperes, éjfél utáni, üres Hyderabadon való átrobogás adta meg a löketet. És tulajdonképpen az, hogy végre láttam háromnál több csillagot az égen. Akkor menjünk… Brrrrrrr…..
Egy szerethető filmben szereplő, szerethető bőrkabát propagandhi anyaga (ouch!)*
Valami miatt két ember jutott eszembe a motoron ülve. James Dean és Jack Kerouac. Keroucaot még értem magam előtt, de a James Dean érzés még engem is váratlanul ért. Lehet a film tette, meg a chopper. Előttem egy meleg női test, előtte pedig Sai, Hyderabad egyik legjobb embere. Hárman ülünk a motoron. Itt az öt személy/motor még normális, az kitesz egy normális hindu családot, plusz a motor, a hatodik családtag.
Jön a tél!
Amíg szépen el vagyok veszve a nyakamat csilklandozó fekete latino sörényben, bámulok a városi csillagokba, a bezárt üzletek lehúzott garázsajtajaiba, Sai hátraszól, hogy lehet már mi is érezzük, de kicsit hűvösebbek az éjjelek. Igen, summázom, 60-70 km/óránál, egy szál szandálban, rövidgatyábam és rövidújjúban (atléta nélkül alattam), hogy, igen, ezt jól megállapította hyderabadi barátom. Jön a tél! Pár napon belül már tél lesz! Éreztem is bokámon, a szandál fölött. A tél hidege már ette a lábam 22 fagyasztó foknál, a pluszban. Óh, te India!
Konfuciusz és a mozijegy
Hogy egy kicsit visszaugorjak az időben, aznap jutottam el odáig, hogy ápoljam európaiságom. Otthoni reflexeimnek igent mondok, és elmegyek moziba, valami jóra. Mondjuk India egyik legrégebbi moziját semmi sem überelheti, ahova Mumbaiban volt szerencsém betekinteni, de ott csak régi indiai filmeket adtak 15 rupiáért. Az ám a csuda móka! Rögtön beugrottak gyerekkorom, temerini, gépházas emlékei.
OK, tehát, haladjunk, ha már motoron ülünk. Nehogy azt hidd, hogy itt moziba menni egyszerű. Nem. Nem az. A sztori ott (h)indul (jaj, ez fájt), hogy a múlt szerdán voltam egy francia fotográfusnak a prezentációján, ami után elmentem a kb. 2 km-re levő mozihoz, hogy megnézzem mikor, mi megy. Cinemax az épület neve, ami nagyjából egy négyemeletes filmstúdió, sok, sok pénzzel benne. Itt sok filmet nézhetsz, s összefuthatsz egy bajszos sztárral is. Hetente váltják a programot, ezért nagyon kell figyelni, mikor festik vászonra a legújabb bollywoodi csodát. Ha beszéled a hindut és a telugut, akkor jackpot. Ha angol filmet akarsz, akkor még jobban légy résen. A következő példa demonstrálja, miként és legfőképpen, miért.
Konfuciusz humanista szavai nyugtatóként hatnak – jegyvásárláskor is
Tehát, ezen a bizonyos szerdai napon, személyesen is érdeklődöm, lesz-e angol film a Cinemaxban. Két szinten válthatsz jegyet, az első emeleten és a földszinten. Laci először felmegy. Helló, vetítetek néha angol filmeket, angolul beszélő alkotásokat? Nem uram, csak hindu és telugu. OK, köszi. Erre én is rájöhettem közben, mert a mozi egy plakátján sem volt senki, akit európai vagy nyugati filmvilágképemmel ismernék, még Chuck Norris se! Észreveszem, hogy lent is van jegyekezelés. Laci le. Laci odaér. Megkérdem, helló, angol? Igen. Mi igen? Igen. OK. Beszélünk tehát. Igen. Szuper! Hüvelykujjam is fenn, mindkettő, mosolyom körbeéri Hyderabadot! Szervusz! Az érdekel, hogy vetítetek-e néha angol nyelvű alkotásokat? Nem uram, nem, soha! Csak hazait. Úgy érted, hogy soha, soha, soha?! Igen, soha! Akkor, várj, mit keres az a Brad Pitt plakát mögötted, a Killing Them Softly plakátja. Nem uram, az coming soon. Mikor? Október ötödikétől. Tehát akkor mégis vetítetek angol filmeket? Nem uram, soha. Kezdek ideges lenni. Mellettem egy ürge odaszól, hogy értem-e, hogy mit a jelent a coming soon. Igen, persze – mondom hangom felemelve. Kijött belőlem a pljeskavica temperamentum. Ja, és minden mondat után, közben, előtte, ugye ott van az igen-nem fejrázás. Tovább kapom a magyarázatot. Lassítva, mély, búgó hangon hallom a másikat – már én is kezdek egy filmben lenni – a coooomiiiing soooooon aaaaazt jeeeeeleeeeentiiiii, hoooooogy méééééég neeeeem veeeeetítik, deeee maaaajd fooooogják, októóóóóbeeer ötödikééétől. Igen, értem. Laci ideges. Ezt értem. Légyszi kérdezd meg a jegykezelőtől, hogy itt is fogják-e vetíteni?! Elhangzik pár mondat köztük, és fordító barátom azt mondja, hogy igen, természetesen itt is fogják vetíteni.
Hatásszünet…
Eltelik pár nap, utazgatunk, röhögünk, fényképezkedünk…
Például így…
Vasárnap.
Megnézem a neten, vasárnap ugye, mikor és hol lesz a Killing Them Softly, ez jött ki eredményül:
Killing Them Softly, an English movie, is now showing in 5 theatres in Hyderabad (its 1st week). Full cinema listings:
Prasads Multiplex (2.3 km)
3:00pm, 10:45pm
Inox – GVK One Mall (Banjara Hills) (3.2 km)
2:10pm, 7:40pm
PVR Cinema (Punjagutta) (3.9 km)
10:00pm
Cinemax (Banjara Hills) (5.2 km)
8:45pm
Cinemax (Madhapur)
3:15pm, 11:15pm
A nap döntése tehát az volt, hogy Sai, Nancy, és én elmegyünk a Cinemax 8:45-ös vetítésére. Még megnéztük a gyönyörűséges Bilra Mandir márványkolostort, ahonnan az egész városra rá lehet rátni, Hyderabad és Secunderabad ott van mezítlábunk alatt…
Vacsora…Igen, a kajáról egy külön esszében. Lehet óda lesz!
Cinemaxig egy tuktukban…Róluk is egy későbbi esszéisztikus, analitikus himnuszban!
Csak gyengéden
Ami ezután jött, az, mondhatni úgy is, hogy megint egy tipikus húzás volt Indiától. Igen-nem, igen-nem, igen-nem. A Cinemaxnál, ott, ahol még azt mondták a múlt héten, hogy október ötödikétől a Killing Them Softly is majd megy, a helyszínen kiderült, hogy mégsem, és nem is tudnak róla, hogy programon lesz. Ott, ahol még a plakát is kint volt. Döntöttem, eladom a lelkem az ördögnek, és megittam egy vizezett kávét a Mekiben. Azaz próbáltam, de nem ment. Egy koldusnak is kínáltam utána, amikor kimentünk találkozni Sai-jal, de neki se kellett. Nézett rám, hogy koldus vagyok, nem hülye. Akkor adtam neki tíz rupiát, meg még valami kaját Sai apukájának szülinapi csomagjából. Ünnepnap volt aznap is. Mint ahogy minden nap.
Előtte még, amíg frissiben gyűrtük magunkban a csalódás gombócát, és igyekeztünk elkönyvelni a Cinemax okozta sokkot, hirtelen megjelent valamilyen ismertebb figura a helyszínen, akit azonnal körberajongtak és fényképezni kezdtek. Szekusok irányították a kb. harminc fős népet, hogy miként fogják vissza magukat és csendesebben rajongjanak. Igaz, ha belegondolok, hogy minket is milyen szinten megbámulnak, hát még a lányokat, s percről, percre zavarbaejtően fényképezkednek velünk, lehet, hogy csak valamilyen ismertebb statiszta volt az ürge, pl. az indiai filmek fő puri árúsa. Ahogy feltámadt a tömeg, úgy le is csillapodott, másodpercek alatt a fickó eltűnt egy lift gyomrában.
Ahogy a Mekiben szépen feldolgoztuk azt a tényt, hogy elmarad a találka Brad Pittel és új bőrkabátjával, már kezdtem jobb kedvre is derülni, hogy talán jobb is, mert még mindig a Fight Club-os bőrszerkóját keresem világvárosról világvárosra – hirtelen, ebben a pillanatban csörgött Sai.
Felültünk a Royal Enfieldre (indiai márka, már 500 dollárért lehet venni egy ilyen macit), átmentünk egy másik mozihoz szerencsét próbálni, ahol Vishnu ránk mosolygott, mondta, hogy de bambák vagyunk, a Cinemaxot Shiva tartja, ott csakis megszívjuk.
Egy perccel tíz előtt, egy jó presszókávé után. Átszellemült állapotom a film előtt – végre láthatom Brad Pitt új bőrkabátját. Nancy-vel és Sai-jal a képen, ők pajkosan boldogok, hogy láthatnak egy nagyon divatos bőrkabátot! Izgalmas pillanatok!
Egy háromszoros motozás után, este tízkor már be is ültünk a csodás moziterembe, ami rögtön be is szippantott egy szerethető film világába. Nézzétek meg. A következő film a Cloud Atlas és a Lawless lesz, remélem még itt, ebben a meleg télben!
Addig is, viszlát, jó mindent, tuk-tuktuk!
*Na, jó, ez nem saját szójáték
Sai motorja hősiesen hazavitt minket a koleszig, útközben a hátsó gumi leeresztett s most az egyetemi városban pihen a maci
lacindia 