A halál udvara

A mai megemlékezésről

Holnap repülünk Váránasziba a világ egyik legősibb városába, a hinduizmus lelkébe, fő temetkezési helyére. Hogy mit hoz nekem, nekünk, nem tudom még, de egy kicsit már előre remeg lelkem a Gangesz mentén évszázadokon át terjengő lelkek füstjétől.

S ha már a hétvégén a halál udvarába udvariasan bekopogunk, a héten, Őfelsége, az egyetemi városba is ellátogatott.

November hetedikén nem volt tanítás, mert előző nap egy diák az Osmania egyetemen egy fáról felakasztotta magát. A hírek, és búcsúlevele szerint politikai okai voltak. Levelében kritizálja a kormányt, hogy Telangana állam fügetlenedését a kormányon levők csak hátráltatják.

Ma hallottam erről egy véleményt, hogy néha az ilyen haláleseteket utólag felhasználják ilyen célokra. Lehet, hogy csak egy megfeneklett kapcsolat adta az okot. De volt búcsúlevél is, amiben a politikai állásfoglalás megkapta 12 pontját, tehát ez már egy konkrét bizonyíték.

A suliba menet ma, november nyolcadikán, több helyen (menzánál, bejáratoknál, hirdetőtáblákon) is ezzel, a képen jobboldali, plakáttal találkoztam.