Mindenről a telihold tehet. A szoros felett a Fekete tengeren. A repülőből.
Miért Isztambul? Grúzia felé vettem az irányt.
Tom Hanksnek és Catherine-Zeta Jonesnak köszöhetően, amíg várom a csatlakozást, eszembe jut a világ matematikailag legtökéletesebb arccal rendelkező nőjének filmje, s megtudom ki Mehran Karimi Nasseri. Isztambulban. Két repülő között, amíg szépen andalít hajnalok hajnalán eddigi életem talán legdrágább söre, a 0,7 literes Efes, amit csakis abbéli örömömben vettem, hogy regisztrálni tudtam a 24 órás netre – egy euróért. Internet Visa vs. a világ összes többi kártyája 1:0.
Amikor már van net és Efes is…Tranzitban…
Vissza kell jönnöm ide! Ebbe a Földközi-Fekete tengeri városba, hogy a várost is lássam, a piacokat, ne csak ezt a reptéri sznob világot, ezt a tíz eurós tenyérni gibanicát és sört. Swarovski, Versace, Bvlgari, Jean Daul Gaultier (hogy mi?), Bu(eltakarkja egy oszlop)…E&Gabbana (újabb oszlop, szegény Dolce), For Men Only, Calvin Klein, .avidoff, Boss, Vict…ia’s Secret, …O Armani, Duty Fr…, Kapilar/Gates 220-226, 501-504….Kapi-Kapu… Ratluk.
Még meg se találtam legtökéletesebb ülőpozíciómat a Pest- Isztambul járaton, már hozták is tálcán a fogpiszkálóra szúrt ratlukot. Diósat. Hamm. Turkish Airlines. Ajánlom. Emirates és Turkish Airlines. Igen.
Ideérek. Passport control. Nevet rám a határőr. Laslo. Nézi az útlevelem. Azt mondja: magyar. Mutatja útlevelem. Mondom neki: szerb. Kérdi: montenegró? Nem: csak szerb. Odaszól a még előttem álló motozónak, és lebegteti az útlevelem. Nevetni kezd emez. Mintha örülne. Amint a motozóhoz érek elkezd hozzám szerbül beszélni. Mostari ősök, ő már itt született, pár hete rendezte a papírokat a szerb állampolgársághoz. Ó, mondom neki, itt a hasonlóság. Én pár hónapja kaptam meg a magyart. Elbeszélgetek mindekettejükkel. Elképedek újból az életen. Welcome to Pulyka! Köszönöm!
Ezt inkább most ide ne!
Dús hajú, szilikon nő énekel a tévéből, a bal fülem mögött, ahova beültem. Modern, dubsteppes ütemre énekli, hogy idiorú, szom szuzá, idi ara, szám skárá. A török nyelv és az igénytelenség találkoznak. Hejfi mengerolá dzsák-tuc-tuc-tuc-tuc. Énekli a fiú. Aki szép és fazonos bajsza van, és egy szőke nőnek énekel. Borzalmas. Kellett nekem ide beülni? Pattogós eurovíziós dalok szólnak. Pink Music.
Amikor ideértem jött egy gondolat, hogy apa akarok lenni és a kölkeimmel utazni, csak, hogy ökörködhessek velük reptereken – persze már a pelenkázós korszak után. Utána bementem a vécére és egy törökül éneklő Ceca hallattám majdnem elsírtam magam, hogy nincs kéznél a fülhallgatóm, mert lent van poggyászban. Utána megint majdnem elbőgtem magam, mert tíz euró a sör.
Mit takarít a reptéri munkás? Hát airport.
Nőknek a szemébe nézni reptereken. Egy teszt. Egy játék. Ha megtetszett, hát megtetszett. Sok a szép. Mindenkiben ott van egy történet. Egy pillanatot osztunk csak meg és utána, valószínű soha nem találkozunk. Van akitől talán még kérdeznék is egy párat – még szép. Csak úgy kíváncsiságból – persze, még szép. Semmihez sem hasonlítható ez. Utazunk mind a ketten. Van egy múlt, egy jövő, és egy jelen, ami ez a pillanat – az életek rohanó, sorban állló kiállításán. És továbbmegyünk. S újrajátszuk, de pillanatokként váltjuk egymást.
Két dal között, a távolban U2-t hallok. Lehet a rossz helyre ültem be? Nem hiszem, nem is vagyok oda annyira a U2-ért, de fogat kéne mosnom.
S, hogy jó helyre ültem-e, arról majd jön egy fotó – csak a gépbe égett bele, nem a memória kártyára. Átjátsztó kábelem még nincs… Tehát a fotó, fotó, fotó. Előttem megy el Srđan Gino Jevđević, és Paris Hurley (hogy kik?). Megállok egy pillanatra. Gondolkodom. Most fussak utánuk? Kezdenek eltűnni. Na jó, az isztambuli reptéren futok össze a Kultur Shockkal. Futok. Hej, Gino, szevasz! Nem tudtam elmenni az újvidéki bulira, de most megvagytok – háhá, gyere egy fotóra. Ó, hát ma este játszottunk Isztambulban. Baszki, tranzitban vagyok egész este! Akkor egy fotót. Jójójójó, gyere! Klikk! Szóljon a nóta! Hejj, de boldog lettem ettől!
S a kör bezárult – rajzolódik az új. Normális lounge szól már a hangszórókból is, mindjárt indul a gépem, indul az élet.
2013.05.25. cca. 01:00-05:00, isztambuli idő szerint
A nóta meg szóljón!
http://kulturshock.bandcamp.com/track/house-of-labor
“House of labor
Welcome brother and neighbor
In my house of labor
In my city of pain
Country of the insane
Schadenfreude heute
Was ist loss mit leute
(Was ist loss mit leute heute)
Armen haus-Warum arbeiten
Aman aman
Warior or shaman
Tobe yarabi aman aman
My lies to myself
Lies to my people
Lies from my past, present & future
Made me sick to my stomach
Made me hide my pride
Made me hide my life
Forget my kultur
I wanted to find
My new self in a new world
But I got so lost
What the fuck did I do- Lies!
Raditi, Hraniti, Spavati
Voliti, Gubiti, Plakati
Graditi, Stvoritii, Srušiti
Roditi Se i živiti
Ljubiti, Grliti, Želiti
Mrziti, Pucati, Ubiti
Otići Ili ostati
Stariti
I najzad umrijeti”
lacindia 