A nagy kvékségről, bvuszokról és zvenéről
Manjushree Premium Products – Masala tea – 250 g – Ideal mix of spices like Ginger, Cardamon, Clove, Pepper, Cinnamon & Tea to give the distinctive Masala Tea taste! A Birla Product – olvasom a teámon, csomagolták 2012 szeptemberében, szavatossági idő: 2 év. Most nyitom ki. Pfffááááh, kinyílik a fém zacsesz, kirepül belőle a dzsini. Az illat rögtön emlékképek százát hozza magával. De ami a legerősebb – egy érzést. Benne van minden. Az illatok ravaszak.
Szeptember tizenegyedike van. Szülinapozok. Teázok. Frissen bontott. Pont egy éve, hogy bátyám és anyum kivittek a belgrádi reptérre, és fölszálltam Keletnek – ezúttal Indiába. Először, de nem utoljára. Ahogy zárom ezt a napot, mintha a harmadik szülinapom lenne. Az első az első, amiből mindenkinek van egy (habár ez is vitatható, hogy az pont az első-e, mert visszamehetnék akár a Második világháborúig, amikor centiken múlt nagyapám élete még anyum előtt, hogy csak a vállába kap-e két golyót, a fejébe, vagy netán nyaki ütőerét metszik át röptükben? – vagy akár ’81-et is láthatnám a visszapillantóban, bátyám születését, ami után pár héttel anyun életmentő hasnyálmirigy műtétet hajtanak végre – tehát jóval több első születésnapunk is lehet); a második idén érkezett kerek, pontosabban tizedik évfordulójához. Éljen május elseje – de a kreatív alkoholbevitel tizennyolc évesen és a motorozás ötvözete már ne annyira. És lehet, hogy ez a tavalyi szeptember tizenegy lesz/volt a harmadik. Nevezzük annak. Minél több szülinap, annál több ünnepelni való. Annál több állomás, ahol megállhatunk, továbbmehetünk, meghalhatunk, vagy, (talán a legjobb) újjászülethetünk.
Így indultam…
Egy év alatt annyi változott, hogy kint voltam három hónapot, itthon beköltöztem egy új lakásba ami a kanizsai létet kellőképpen újradefiniálta. S egy év pont elég idő volt, hogy kicsit elkezdjek gondolkolkodni merre tartok, és tetszik-e nekem ez az út…
Tehát India egy év távlatából. Blog. Ide vagy oda – de hova? Ez az egy év alatt sem mondtam el sokkal többet élőben, mint itt. Pirulok. Volt egy előadás, emberek nevettek, tapsoltak, képeket is mutattam. De akár itt (-mármint itt!-) is folytathatnám, a visszaemlékezés, és a nosztalgia szirupos mázát óvatosan mellőzve. Inkább csak kerüljön egy szép képkeretbe, ami kint lehet a nappali falán. Vagy a monitoron.
Indiát nem is csak ez az évforduló hozta vissza, hanem, az, hogy szeptember elején volt nálam egy hetet Oleg. Egy orosz utazó, couch surfer, aki már nyolc éve a trópusokat járja, és nyolc éve még őszt se látott, érzett, nemhogy telet. Szibériai (á-há! from Si-be-ria!), és mindig rühellte a hideget. Indiában meg öt évet élt. Motorozott össze-vissza, déltől északig, Goán élt évekig feleségével és fiával. A városok nem nagyon a terepe, inkább a vidéket járja a világban, s így került Kanizsára is. S beszélgettünk. Mi másról, mint Sztálinról és Indiáról. Meg bodzát is szedtünk. Tehát így, látszólag egy helyben állva, a világ néha (kör)beér.
Ez az egy év alatt (igaz, csak decemberben lesz, hogy hazajöttem) India mindig ott lebegett a háttérben, fura ezt kimondani, de talán a legmeghatározóbb, ami történt velem, hogy változott az ég élményem. Többet szédülök a kékbe, többet nézek fel nappal (este alap, hogy oda néz az ember, onnan várjuk a választ, s néha a kérdést is) – mert van mit látni! Színeket, játékot, szelet. Persze előtte is elpislogtam egy-egy naplementén, napkeltén, amikor minden nyilvánvaló(an szép és adva van). De Indiában alig láttam felhőt. Kékség és madarak. De semmi felhő. Nagy, hatalmas (ragadozó?) madarak röpködtek még a hétmilliós Hyderabad fölött is. A kékben. De felhő sehol. Nagyon ritkán. Ahogy az egyetemi város melletti dzsámi hangszórói minden nap du. 6-6:30 magasságában imára szólítottak fel, úgy én is felnéztem, hogy néha egy kicsit jobban halljam a monoton énekhangot – felhőt, akkor is, ritkán láttam.
Volt még egy este Goán, az első, amikor kicsit elvonultam a tengerparti spanyol slágereket dübörögtető diszkóktól, bementem a tiszteletet parancsoló feketeségbe, az Arab-tengerbe, felnézek, és V-ben a fejem felett kacsák mennek nyugatnak – novemberben. Felhőt, akkor sem láttam.
Rendben…Van két szövegfoszlány, amit ha most nem töltök föl, talán még két év múlva is csámcsogok rajta, akkor meg már felettébb hülye íze lesz. A gondolatok felettébb csapongóak…
Hoppá! Felhők! Mumbai felé az Elephanta barlangoktól
Buszos érzések
Document properties:
Thursday, March 07, 2013, 10:44:27 PM
Thursday, March 07, 2013, 11:27:23 PM
Thursday, March 14, 2013, 11:08:15 PM
Kelt: 2012.09.30-10.01. vasárnap, hétfő
Helyszín: autóbusz, Mombaiból jövet
Helyi idő: 19:12h-10.00h
Háttérzene: pozvakowski: tester, azaz a Microtron lemez (javallott utakra, a régi Muse lemezekkel, John Frusciante és Yann Tiersen munkásságával egyetemben); illetve az ötödik buszban lejátszott indiai film két nap alatt. Pár idézet a ma esti krémből: „you wanna feel me, touch me, kennago-kitoki, kennago-kitoki, áj em hórni, nórni, ricskunu-dzsalale, you wanna feel me, touch me, áj em hórni, nórni”…) A másik ma esti kedvenc, a make some noise for the dancing boys… És bömböl, mint az állat. Ne-ne-ne-ne-neeem, még annál is hangosabb! A verekedésekkel, robbanásokkal együtt, énekelnek, lövöldöznek, csókolóznak, hosszan egymás szemébe néznek, pajkosan, fürkészően, gonoszan és luxuskocsikat hajtanak. Fura, hogy nem tapsolnak. Ja, és mind az ötben, ugyanaz az izomember szerepelt, aki mintha Adam Sandler indiai testvére lenne. Mediettené, haszadzsakalé, hosszolé, usszune, halalééé! Tam-tam! Na végre egy csoportos taps!
…
A héten két lehetőség jelentkezett előttem, vagy Goára megyek, vagy Mumbaiba. Goát José pártolta, a partiarc. Fel is szerelkezett mindennel, és két napig nem tudta letörölni a vigyort arcáról. Ő ott töltötte a hétvégét, elment azokkal a hondurasi barátaival, akik párhuzamosan egy másik ITEC programban vesznek részt, nevezetesen, a kis és középvállalkozások indiai modelljeiről tanulnak. Ilyen is van. Van itt minden, nem csak csípős kaja és kóborkutya.
Mumbait választottam, de úgy, hogy azt se tudom, mi vár ott. Ritkán tervezem meg a napok részletes beosztását és programjait, max. két valamit írok fel, bárhova is megyek, ne kössön annyira a turizmus, botoljak váratlanul tehenekbe, de most, zéró, nihil. Mentem a családdal.
Nagyjából útközben csipegettem össze pár infót az út fő koordinátorától, szervezőjétől, Maka Partsvaniától, akit azóta többszörösen a szívembe zártam. Ez a csaj megér egy misét. Egy harmincötéves grúz alkotmányjogászról beszélünk. Ő zsírozta le ezt az utat: busz-szállás-egyebek. Mit kell ez alatt érteni? Mondjuk én kb. most térek észhez, és venném ölembe India térképét, hova is menjek, de Maka már látja és tervezi az összes programot mindhárom hónapra. Vagy jössz, vagy maradsz?! Szobrot neki Vajdaságban!
Amíg ezt írogatom, volt, hogy párszor fölböffent egy-egy „aztarohadtéletbe” reakció, mivel a tizenötórás buszozás kb. azzal jár, hogy a feneked nem sokat érinti az ülést (mondjuk a riksában se nagyon, kivéve ha legalább öten ültök hátul és rajtad már ülnek), mert a sofőr össze vissza szlalomozik az előttünk levőkkel, kátyúkkal, tehenekkel, kutyákkal… A kanyarokban már látom magam egy füstölgő buszban, ahogy egy völgybeli városkában, lehetőség szerint egy nagyon meglepődött család ebédlőjében megcsap a maszala tea illata, s legalább a busz egyik kereke a levegőben pörög – de utána már az út halad is tovább.
Pedig itt két nap se állt a rendelkezésünkre, hogy megnézzük a világ egyik legnépesebb városát – Mombait. S láttuk. Spontán betévedtem egy ashramba: kaptam teát, és egy beszélgetést, rengeteg Ganesha szobrot engedtek be az Arab-tengerbe, amik ott is is maradnak, áthajóztunk az Elephanta barlangokba… Mombai. Shantaram.
Ganesha Chaturthi Mumbaiban – a tengerbe megy, és ott is marad
S amíg ezeket a sorokat írom már két és fél órája tart a 15 órás buszozás. Na, pont most kaptam az indiai szolgáltatómtól az üzenetet, hogy áttértünk Maharashtra államból Goa államba – yes! Amúgy az Airtel minden nap délelőtt fél tizenegykor emlékeztet, hogy, hogyan tudnám még jobban költeni rájuk a pénzem, és, hogy melyik krikett meccsekket nézzem a T20-as mezőnyből. Ettől eltekintve az SMS olcsó, és beszélni, egyeztetni is olcsón lehet. Kivéve, ha elhagyod Andhra Pradesh (Hyderabad államának) területét, mert akkor már roamingban vagy Indián belül – de ez sem vészes.
Ez a szombat és a vasárnap, úgy zajlott le, mintha….
Make some noise for the dancing boys….
Mumbaiban rögtön az tűnt fel, hogy érzem a tenger páráját és a riksák fekete-sárgák, s mennyire jól áll nekik. Délelőtt a McDonald’sban ettem egy paneert utána pedig, este a Taj Mahal hotel luxusában röhögtünk egy jót, hogy Tiffany, de vacsora, meg Costa Rica és annak kávéja s mindeközben az utcán dobolnak, mint az állat Ganeshát ünnepelve, és az Arab-tenger meg India kapuja.
A Taj Hotel mellékhelyisége. Csoda, hogy beengedtek ide. Csapzottan, izzadtan, papucsban… Ha turista vagy, lehet, hogy lehet.
….
Jelenlegi helyzetem a boldog és a teljesen kiteljesült között libikókázik. A tök sötét buszban már az ötödik indiai film [témaismétlés] köszön vissza, a luxusbusz monitorjáról, törökülésben ülök, pokróccal betakarva, míg mindenki alszik, a kinti hőmérséklet kb. huszonpár… Tehát van Indiának egy ilyen arca is. Ha éjjel utazol le kb. 720 km-t, úgy, hogy másnap reggel van órád. A retúrjegy kétezer rúpia volt, ami megközelíti a 40 amerikai dollár értékét. A hotel egy estre kb. tizenpár dollár. Kaja, riksa….
Lehet ma ülünk össze
…
A hétfői…
Minden Gyö-nyö-waitforit-rű
Azért meg kell állapítanom, hogy voltak pillanatatok, amikor néha beugrott és hiányzott az otthoni légkör és az asztalracsapós temperamentum. De az, ami nem hiányzott, az az itthon ismeretes stressz és para, és elb.szott politika. Indiában is van ebből bőven, gondolom én, és olvasom is az angol nyelvű sajtóban, de amikor vendég vagy, akkor vendég vagy – és úgysem érted az utcán elhangzó témákat, lévén millióegy nyelv és pont nem beszélem sajnos a telugut se. Még.
…
Amit pár hónap után konstatáltam, hogy Hyderabadban nincsenek nagyon koncertek. Egy amerikai Pink Floyd emlékzenekar (a House of Floyd) koncertjére nem tudtam bejutni mert egy szabadkőműves klubban tartották. Láttam pár dubstep buli plakátot, ami nem is koncert, s kérdés, hogy zene, mint olyan, az-e egyáltalán, ugye, és ennyi. Egy csomó fancy diszkóban azonban jártam. Hyderabadban a diszkókultúra a csúcsán van. Volt ez a diszkó, a Park. 1000 rúpia (20 dollár) a beugró – csajoknak ingyenes minden, a tánc és az ital is. Így a faszik a csajok számlájára isznak. És táncoltam, mint az állat. Na, jó, Dél-Amerikaiak mellett természetesen nem is csoda, de ők „nyertek” mindig. Azért egy Delhi, vagy Mumbai már jóval erősebb élőzenei kínálattal büszkélkedhet. Goáról nem is beszélve, ahol akad pár, a nevéről [Goa] elhíresült zenéhez méltó buli is. De az, ami a legkülönösebb az egészből, az Váránaszi…. De Váránaszit el kell vonatkoztatni mindentől, ami India. Pontosabban, az India (zenei) szíve. Váránaszi egy Lélek. Egy isten él mellette. A Gangeszt nem másként kezelik, mint egy istent. Se több, se kevesebb.
Úgy még a zenéről egy kicsit, fontos, mert a pára
A zenék közül ami a fülesemen a félnapos buszozások alatt, repülőkben, elalváskor, órák közti szünetekben, tuktukban életben tartott az a Muse (kb.) összes (igen, még az ominózus The 2nd Law lemez is), a pozvakowski, Yann Tiersen (Amelie filmzene tuktukban – erre teremtetett ez muzsika – csak megy és megy és megy, és megy, megy, megy, megy, és megy, megy, és megy, meg szlalom, duda, duda, tá-rá-rá–rárá-rá-rá-rá, és megy, megy, szia Audrey, te Tautou, szlalom, tuktuk, megérkeztünk, 50 rúpia – hé negyvenben állapodtunk meg, – de a baksis uram, – legyen, te betyárrrrá-rá-rá-rárá-rá-rá-rá), John Frusciante (kiemelten az Empyrean lemez, és a Central szám – jó helyen, jó időben, kb. ötször naponta egy jó ideig, sokáig), az Indian Ocean (ami egy kicsit segített is megérteni ezt az országot), Lajkó Félix, Akkezdet Phiai, Chopin, Khargash, a Wooden Ambulance, a Testet ölt, a Consecration, a Sigur Rós, az Anathema, a Khuda, a The Haunted, a Tindersticks, a Maybeshewill, a Pendulum, és a Tame Impala voltak. Így teljes a történet. Ez volt a manna. Fontos része Indiámnak. Nagy köszönettel tartozom mobiltelefonomnak, HTC Wildfire (vörös, csókoljalak, bébi), fülhallgatóimnak, a torrent oldalaknak és a youtube-nak. Köszönöm! A technikának, a fejlődésnek, a repülőknek, a réz és a koltán bányászatnak!
A kaja
csíp
….
Ajanta és Ellora
File név: Negyedik Szentséges habakukk.doc
Document properties:
Created: Monday, November 05, 2012, 2:08:30 PM
Modified: Monday, November 05, 2012, 2:17:25 PM
Accessed: Monday, December 17, 2012, 6:08:09 PM
Szentséges habakukk!
– Laszlo, I want to die here!! – kiabálja Maka, és visszhangzik minden a hegy gyomrában elfekvő, többszintes, kőből faragott kő kolostorok között… S ez csak az egyik, igaz, ami igaz, a legnagyobb kőfaragás-komplexum Ellora barlang kolostorai közül. A tizenhatodik barlang.
– I feel like crying, I want to cry! – Tamuna, mondja már a buszon, elcsukló hangon. Totál kész van!
– This is it, Laszlo, finally, I have felt it! – Melissa kinyilatkozása, párás szemek, köddel keverve….
Satish, a második kedvenc hyderabadi lakosom, a szálláskoordinátorunk, teljes exsztázisban pörög, mintha felszívott volna pár csíkot. El van szállva. Teljes extázis. „Apám, kisapám, öcsém, el tudod te ezt képzelni, hogy ezt egy eszeveeszett hegyből faragták!? Nem volt 3D-s modellezés, nem voltak érzékény gépeik! Juhúúúúúú!! Már harmadszor látom, de ebből sose elég…”
– Maaaan, I felt the energy! – José mondja másnap az ágyon elfekve szobánkban…
Én meg pislogok, azt se tudom hova nézzek, hogyan szuszogjak, mihez nyúljak, hogyan menjek, kivel beszéljek, kit öleljek meg? Szívem tele, zsibogok. A kövek nem beszélnek. Vibrálnak és suttognak. Mi ez a lovecrafti uralom? Mi lelte a Földnek ezt a pontját? Milyen mértan, milyen kalkulációk, milyen hozzáállás, de kik, mik voltak ezek az emberek? Szent Brahma, mondd már meg? S miért zsibogok még mindig?
Nem tudok magamhoz térni, mintha a mennyország egy darabja leereszkedett volna és egy gipszmatrica alapján beolvasztotta volna a hegyoldalt. Gyomrom még mindig egy elnyúlt görcsben, hajamat kócolom, és pislogok. Hasamban forgószelek. Megtaláltam a Szentet, egy Szentet, a keresettet, az Energiát. Ajanta és Ellora monolitjei között. A hegyből, a többmillió éves lényből, egy másik orga(ni)zmus formálódott!
Ajanta: Kőbe vésett nyugalom és béke
Ámen, és jó éjszakát!
Na tessék, amit fojtasz, (a) szavakba(n)…. A képek? Dehogy… Az érzés! Még visszamegyek!
—
Éjfél után maszala teát inni és a bloggal foglalkozni? Úgy látszik csak ilyenkor megy… Majd szólok hajnal háromkor, hogy sikerült-e már elaludnom, vagy csak most töltöm föl?!
S imigyen India visszaköszön(t(ött))! Hát szevasz(tok)!
lacindia 